A távozás hímes mezeje
Akkor most arra kérnélek titeket - mindenkit, aki szeretett ide járni-, hogy ezentúl is látogasson és olvasson. Csak ne itt, hanem egy másik oldalon.
ITT (kiscsetresz.blogspot.com)
Nem fájó szívvel
Ez volt összességében a negyedik blogom itt freeblogon. És már nyáron is megfogalmazódott bennem nem is egyszer. De most komolyan új blog nyílik. Remélem, hogy a hétvégén lesz időm innen kimenteni a megmaradt bejegyzéseket, a megmaradt kommentekkel. Aztán már csak egy link fog itt állni.
1 nap
A paradicsomban, vagyis az autóutakon. :o) Tegnap megnéztük Tihanyban a belső tavat. Aztán átautóztunk Balatonvilágosra. Azért pont addig, mert ott lett elegünk az zötykölődésből.
Sajnos a főtt kukoricáról lemaradtunk, meg Sidet legközelebb be kell avassuk az autóban éneklés csodálatos szokásába.
Kinek mi?!
Kinek mi a nosztalgia? És a mi gyerekeinknek vajon mi lesz?
Nekem a nyár örökké a Balaton, Siófok, és a Leó jégkrém. Egy hete Bujtor filmeket nézek.
Kategóriák: Életképek Címkék: balaton, jégkrém, leó, nosztalgia, siófok
írta: kiscsetresz
Ez elég perverz
Azt találtam a neten, hogy az olaszok pudingot főznek a görögdinnyéből. Tegnap még sikerült az egyik zöldségesnél venni (azt mondják magyar dinnye már csak jövőre lesz). És megfőztem.
Hát, elég bizarul néz ki. Délutánra tartogatom a kóstolást. Maga a recept meglehetősen rövid. Merülő mixerrel leturmixoltam a dinnye husát. Kukoricaliszttel sűrítettem (recept szerint). És szórtam még rá fahéjat, szegfűszeget és őrölt kardamomot.
Aztán meg kell várni, hogy jól kihűljön, és lehet enni.
Kategóriák: Bemerészkedem a konyhába Címkék: dinnye, fahéj, görögdinnye, kardamom, puding, szegfűszeg
írta: kiscsetresz
Moralizálás
Tegnap egy kis időt az egyik tavunk partján töltöttük. Most hagyjuk a simogató napsütést, meg hogy végre újabb néhány órát pihenéssel tölthettünk.
Szóval biztos mással is megesett már, de jött egy négy fős fiú banda, és nekiálltak drogozni. Azt is hagyjuk, hogy engem ez alapvetően zavar. De mit lehet ilyenkor tenni?! Mert ugye a legtöbb ember azt mondja, hogy semmi közöm hozzá, kussoljak. De akkor miért mellettem drogoznak? Miért nem mennek egy kihalt részre, vagy haza? Ahol nincsenek gyerekek mellettük, és hozzám hasonló maradi agyú bunkók.
Szólni ugye így nem nagyon lehet. Hát megfogtuk a takarónkat, és pár száz méterrel arrébb vonultunk. A jó érzés már persze elveszett. Haragszom is hasonló esetekben a saját tehetetlenségem miatt. Vagy talán azért, hogy szólni sem lehet egy mukkot sem.
Azokról a cigány kamaszokról már nem is beszélek, akik a vízben izéltek (nem tapi, meg melltartó lehúzásra gondolok), szintén kellő mennyiségű nézelődő között. És az átlag felhozatal a tetovált fenekű lányokból, és a szarrá tetovált maffiózó fejű harmincasokból állt.
Na, azt hiszem rossz helyet vagy rossz időpontot választottunk. Olyan kényelmetlenül éreztem magam, mintha én lennék valami nagyon ritka és különös állatfajta. Mintha ez lenne most a magyar átlag. Én meg valami letűnt kor után ácsingóznék.
Kategóriák: Életképek Címkék: drog, maffiózó, strand, szex, tetoválás
írta: kiscsetresz
Lustaság vagy érdektelenség?
Egy a mentségünk, hogy tényleg a belünket is kidolgoztuk szombaton. Sittet cipeltünk, fuldokoltunk a porban, vakoltunk, felmostam és felmostam...
De a tüzijátékot még úgysem néztem végig, hogy csak ülnöm kellett volna az ágyon.
Igaz, hogy már az ülés is erőn felüli megpróbáltatásnak tűnt. De valahogy nem keltette fel a kíváncsiságom az esemény. Pedig az eleje még tényleg szépnek is tűnt.
Kategóriák: Életképek, Sweet Home, Ünnepek Címkék: augusztus, augusztus20, tüzijáték
írta: kiscsetresz
Álomnapló
Mostanában két naponta azt álmodom, hogy babát várok. Amúgy nem. Csak tök furi, hogy állandóan gömbölyödök.
Apróságok hete
Múlt héten átéltem életem legjobb 10 perces alvását. Majd vasárnap átéltem életem legjobb 1 napos nyaralását.
Fogtuk egymást, és a tesóm. Bevágtuk magunkat az autóba. És lementünk Siófokra. Napoztunk, fürödtünk, kötöttem. Kukoricát ettünk, meg almás pitét (amúgy utálom az almás pitét). Cikiztük a dagikat (mi is azok vagyunk). Néztük a talpunk alatt hullámokba redőzött iszapot. Szagoltam a naptej illatát a levegőben. Nem zavart se zsivaly, se lárma.
Esküszöm, minimum 3 órára volt szükségem, hogy a hónapok alatt felgyűlt feszültség minimálisan kikússzon belőlem. De megtörtént.
Aztán visszakanalaztuk elbágyadt önmagunkat az autóba. És mivel az autópálya állt (dacára annak, hogy pályamatricát is vettünk), a régi 7-esen autóztunk haza.
Kategóriák: Életképek Címkék: almáspite, balaton, kukorica, naptej, nyaralás, siófok, úszás
írta: kiscsetresz
7.8.9.
Még írtam volna 3 bejegyzést, de elfelejtettem, hogy miről szeretnék.
Mondjuk a mindennapra egy nyaklevest, amiért nem vagyok terhes kihagyom. Az újabb panaszáradatot a családi önzésről, süket fülekről szintén. Mérhetetlen fáradtnak érzem magam.
Tegnap 10 perc alatt átestem életem legjobb alvásán. Aztán felriasztott a telefon (igen, az anyósom szokásos esti hívása).
De legalább megvettük jövőbeni konyhánk csempéjét (bár ez még hónapokig nem lesz aktuális). Illetve kiderült, hogy úgy elszámoltam a mostani lakásba szükséges járólapok mennyiségét, hogy erre se kell már költetünk.
Elkészültek a kandírozott dinnyék is. Elég furin néznek ki az üvegben. Az íze meg arra hasonlít, mint amikor az ember már a kukorica csutkájánál tart. Olyan édeskés, de mégsem gyümölcsös.
Remélem, jó hétvégénk lesz!
Kategóriák: Életképek Címkék: burkolat, csempe, dinnye, lakás, otthon
írta: kiscsetresz
Köszönjük az elképzelhetetlent!
Sajnos tippem sincs, hogy személy szerint ezt bárkinek meg lehet-e köszönni?! De momentán az egész irodában egyes egyedül ülök. Senki nincs itt rajtam kívül. Egyetlen főnök sem. És ez nem csak a nyárnak köszönthető.
Amúgy ezt az irodát havi 2 millióért béreljük. Úgyhogy ha jól saccolom ekkora luxusban még sosem volt részem. Mondjuk ma majdnem 67000 forintért ülhetek a székemen és netezhetek. Zseniális!
Kategóriák: Életképek Címkék: csőd, építőipar, iroda, munka, munkanélküliség
írta: kiscsetresz
Lelkiismeret
Kutyanehéz úgy lelkiismeretesen dolgozni, hogy lassan az egész irodát kirúgdossák körülöttem. Sőt, tovább megyek. Nem dob fel a tudat, hogy ennek ellenére állandóan határidőtől határidőig élek.
És persze senkit ne csapjon be a látszat! Marhára nem vagyok pótolhatatlan. Csak most épp én vagyok az a mókus, akit kizsigerel a cég.
Kategóriák: Életképek Címkék: határidő, iroda, lelkiismeret, munka, munkanélküliség
írta: kiscsetresz
6. Valahol Európában
4 napja érlelődik bennem ez a bejegyzés. Megpróbálom leírni úgy, ahogy volt. Szóval álltunk a Dóm téren, és néztem azt az ideigelenes acélszerkezetet. Nem tudtam megbarátkozni vele. A tövében sem tetszett, és nekünk majdnem a legtetejére szólt a jegyünk.
Az étteremnél még csak reméltem, hogy Mácsai is benne lesz a darabban. Amikor végre megláttam egy kifüggesztett szereposztást, az öröm teljes lett. Leszámítva addig a pillanatig, amíg a székeinket meg nem közelítettük. Ott kitört a tériszonyom, és iszonyú gyors tempóban learaszoltunk egy sokkal olcsóbb részre, ahonnan azért én sokkal több mindent láttam.
Az első felvonás nem igazán tetszett. Pedig látványos volt, a színészek is jól játszottak. Valahogy mégsem kapott el. A Szarvas Józsefnek volt egy rövidebb szerepe, gyönyörűen énekelte. Ez maradt meg bennem. A nagy robbantásokat, fényvillanásokat nem kedvelem. De ez abszolút alkati dolog. Abból meg volt bőven, mivel ugye háború zajlott.
Én a legtöbb filmet, vagy színdarabot abszolút gyerek szemmel nézem. A jókat szeretem, a rosszakat utálom, ha megható sírok... Alföldi Robi játsza a főgonoszt, és én nagyon csúnyán beszéltem róla a szünetben. Hát nem szerettem. Az egyik barátunk azt mondta, hogy sose gondolta, hogy az Alföldi ilyen erővel képes megjelenni a színpadon, és hasonló bölcs meglátásokat. Ez nekem természetesen nem jutott eszembe.
A lépcsőn, ahol tilos volt még állni is, egy fiatal pasi hol ült, hol állt, hol szó szerint fetrengett. Na, ő volt a rendező személyesen, mint utóbb nyilvánvalóvá vált számomra. Béres Attila.
Amikor túl sok volt a fény és a durrogás, sokszor bambultam kifelé. És ha nem tévedek sokáig ott álldogált Dés László is a közelünkben.
A második felvonástól kezdve viszont libabőrösen kedveltem mindent. Mácsai Pali megjelenése azt mondják kötelezően hozza magával a katarzist és a színházi élményt. Én ezt el nem vártam, de valóban minden mondata különös erővel hatott. Már-már én is koszos árvának éreztem ott magam, aki alig várta, hogy egy értelmes felnőtt körülvegye a figyelmével.
Azt már nem is mesélem, hogy amikor megszólalt az ismert "a zene az kell" és a gyerekek felfutottak a nézőtérre énekelni... Hát persze, hogy bőgtem.
Nagyjából 70 gyerekszereplővel játszák a darabot, hihetetlen mozgalmas és látványos. Néha csak ámultam, hogy tudták így összefogni ezt a sok gyerkőcöt. Érdekes ötlet volt a Dómra kivetített ledőlt templom látványa is.
Azóta elkezdtem megnézni az eredeti 1947-es fekete-fehér filmet. Elkezdett hihetetlenül vonzani az egész történet. ITT látható néhány apró részlet a szereplő válogatásról.
És egy nagyon fontos felismerést osztanék még meg (mert nagyon bőlére eresztettem). Egy filmben a szerb-horvát háborúról azt mondja egy pszichológus, hogy azért fontos ezt megőrizni filmfelvételeken (már a túlélők beszámolóit), mert felnő egy generáció és az emberek elfelejtik, hogy milyen drámák történtek. A világ túllép rajta.
Szombat éjszaka én is ezt éreztem. A nagyszüleink ezt átélték, mi meg talán szeretnénk nem is tudni róla. Nyilván, az élethez szükséges bizonyos szintű felejtés. Másrészt ne felejtse el soha senki!!! Mert a történelem így is örökké ismétli önmagát. És örökké ugyanazokat a fatális hibákat vétjük. Jó lenne nem felejteni, hogy tanuljunk!
Kategóriák: Életképek, Film Címkék: háború, színház, valaholeuropaban, világ
írta: kiscsetresz
Kultúra
Minap Bochkorék azt feszegették a műsorukban, hogy akinek nincs kábel tv-je, az nem lehet jól informált ember. Aztán valami zseniális véletlen folytán felhívtak egy tv mentest, aki két épkézláb mondatot nem tudott elmondani. Majd felhívtak egy függőt, aki értelemszerűen brilliáns humorú ember volt. Ergo még rámentek kicsit a kifejezőkészségre is.
Ezt akkor nem akartam kommentálni, csak Sidnek puffogtam az autóban. Na, mi melyik csapatba tartozunk?! Nyilván a beszédképtelenbe. Én úgy voltam vele anno, hogy nem fizetek ki havonta több ezer forintot a upc-nek, mert az általam fogható csatornák zömén délután 4-től este 9-ig a helyszínelők különböző változatai mentek (elegem lett a hullákból). Időnként közé ékelődött néhány igen színvonaltalan magyar sorozat (visszasírom minden nap a Szomszédokat). A filmek zömét a '90-es évektől folyamatosan csak ismétlik (és kizárólag akkor adják, amikor már aludnék). Bár az általam kedveltek szinte mind elérhetőek dvd-ként.
Na, egyébként ma reggel híreket hallgattunk. Mert azt szoktunk. Elmondom ettől mennyire jól informált lesz az ember. Már ha ragaszkodsz balfék módon az anyanyelvedhez. Lenyomtak több halálesetről szóló pletykát. Csepel, közúti baleset, nem tudom. Utána jött a szokásos árfolyam riogatás. Csak hogy tudjuk miért vezetünk az öngyilkossági statisztikák területén!!! Most a fészekrakosgatósok idegeit cincálják még pluszban. Egy kis olajömlés. És kész. Zárásképpen beszúrták, hogy közben halálra gázoltak egy motorost. Ennyi. Ez egy abszolút átlagos nap, abszolút átlagos hírfolyama. Tegnap még azt is megtudtam, hogy tavaly 6 hónap alatt csak 1000 gázlopó családra csaptak le, idén 4000-re. Nálunk is körbefotózták az órát. De olyan dilettánsok vagyunk, hogy lopni sem tudunk.
Az egyik kedves és kedvenc, anyám korabeli barátnőm szokta időnként megkérdezni, hogy miért nem tudnak bíztató hírekkel szolgálni reggelente az embereknek?! Úgy képzelem például, hogy tegnap az ország egész területén született 43 darab csecsemő, 40 teljesen zökkenőmentesen, a családok fáradtak de boldogak. Ma kivételesen nem emeljük az árát a benzinnek és a cukornak. A nap sütöget. Legyenek mosolygósak, köszönjenek a szomszédnak!
Kategóriák: Életképek, Lelkem Címkék: film, hírek, információ, kultúra, műveltség, rádió, tv
írta: kiscsetresz
Ha a csend beszélni tudna
Sokszor azon kapom magam, hogy rajtam van a fejhallgató. És semmi sem szól benne.
Kategóriák: Életképek Címkék: csend
írta: kiscsetresz
Chili zselé
Jaj, ha már tegnap bementem a konyhába (mert mostanában egyszerűen nincs idő háziasszonynak lenni), elkapott a vágy chili zselét is készíteni. Mondtam is Sidnek, hogy az idei karácsonyra mindenki üvegeket fog kapni, meg sütit.
Ezen kívül mindenki olvassa Esztert, akinek az a linkje nálam, hogy befőzünk!!! (Sajnos én nem állok ott mellette.) Csuda dolgokat lehet nála látni. Például ezt a zselét is, meg szárított őzláb gombát. Szeretnék hozzájuk hasonló családban gyerek lenni. Mert az biztos jó dolog!
Kategóriák: Bemerészkedem a konyhába Címkék: chili, zselé
írta: kiscsetresz
Kandírozott dinnyehéj
Szóval gyerekkorunkból él bennem az a kép, hogy mi zabáljuk otthon a dinnyét. Természetesen kizárólag kint a kertben. És amikor végzünk, anyám kihoz egy lavór langyos vizet és rám önti.
Ehhez képest a Legrégebbiék hatalmas tálcákról falatoztak. Majd amikor végeztek az ő anyukája a zöld és a piros közötti részt apró kockákra vágta, és eltette sok-sok apró üvegbe. Amit én akkor sose értettem. És őszintén szólva nem is hittem el, hogy ettől finom lesz a süti.
Mert ha az a rész finom lenne, akkor megennénk frissen. Pont.
Na, ennek ellenére tegnap elkezdtem életem első kandírozott dinnyéjét. Végeredmény még nincs, mert úgy olvastam első este kissé ecetes vízben kell felfőzni.
Kategóriák: Bemerészkedem a konyhába Címkék: dinnye, görögdinnye, héj, kandírozás
írta: kiscsetresz
5. Rajongok a kétkezi munkáért
Múlt héten álltam spaklival a kezemben, és vakartam úgy festéket. Meg álltam 40-es csiszolóvászonnal is, behavazva a portól. Néha egész meglepődtem, hogy mennyi erő van a kezeimben. Aztán 5 perccel később rögtön szembesültem az ellenkezőjével, hogy csak egy gyenge nő vagyok.
Ültettem begóniát, hogy végre legyen erkélyládánk. Átköltözött a hortenzia is. Ma viszek porcsinrózsát, meg még valamit, amit jobb híjján mi fogunk elkeresztelni.
És egyébként lopótök simul a kosaramban, mert szeretném ha a cinkék odaszoknának hozzánk. Ha már egyszer tele van velük a kert.
Jah, szereztem a vaterán ilyet is (ez rendkívül szükséges a teraszon való kávézáshoz/teázáshoz):
Praktikus, mert a székeket teljesen be lehet tolni az asztallap alá. Amúgy sem foglal sok helyet, így meg pláne nem.
Kategóriák: Életképek, Sweet Home, Lakberendezési ötleteim Címkék: erkély, felújítás, lakás, otthon, rattan, terasz, virág
írta: kiscsetresz
4. Szívesség
9 napot nem dolgoztam, úgyhogy gondoltam írhatnék 9 bejegyzést.
Tegnap lehelletnyi feszültséget szítottam a családban. Nem tudom ki hogy van vele. Én nem szeretek szivességet kérni. Mert a szivességnek valahogy sosincs vége. Amolyan beláthatatlan örvény, vagy ragacsos pókháló.
Ha én segítek valakinek, akkor épp annyit teszek meg, amennyi az időmbe, jó érzésembe, anyagi kereteimbe belefér. Hogy őszinte szívvel ne várjak érte viszonzást.
Most viszont, hogy az érem másik oldalára kerültem. Rögtön kilátástalan vitába keveredtem. Mert hogy jött valaki segíteni. Nem én hívtam, nem én kértem. Aztán ahogy illik, megetettük, megitattuk. Aztán a következő elvárás az lett, hogy hívjam el sörözni. Majd gondolom idővel fizessem a benzinjét. Vagy mit tudom én.
Na ezt nem szeretem a szivességben. Ha hívok egy mesterembert, akkor eldönthetem mennyit fizetek. Mikor jöjjön oda. Ha nem tudunk megállapodni elküldhetem. De ha szivességről van szó, örülni kell mindennek.
Így esett, hogy jelenlegi otthonomban majdnem kiesett a konyha fala, amikor leugrottam 10 percre egy zsák gipszért.
Kategóriák: Életképek, Lelkem, Sweet Home Címkék: barátok, felújítás, lakás, otthon, szivesség
írta: kiscsetresz
3. Kürtőskalács
Végre ennek is elérkezett a napja! Tudok róla szolgálni pár igen gyenge, telefonnal készített képpel.
A recept, amit én már másodszor készítettem a következő (az eredeti mennyiség a négyszerese, szerintem az brutál sok)
25 dkg liszt
5 dkg cukor
1,5 dl langyos tejbe elkevertem 1 ek. cukrot
majd ebben felfuttattam fél zacskó szárított élesztőt (ami igaziból egy fél kocka)
2 dkg margarin
fél citrom reszelt héja
és 1 db tojás (van aki csak a sárgáját teszi bele, én nem apróztam)
Ezeket összedolgoztam, kelesztettem. Volt ideje, és nagyon szépen feljött jópárszor.
A következő fontos lépés a technika. A rudakat beáztattam vízbe. Aztán megkentem olajjal (vagy olvasztott vajjal, régi időkben gondolom meg zsírral kenegethették). Vékony nudlit sodortam, hézagosan feltekertem, aztán laposra hengergettem egy deszkán. A tésztát is megkentem olajjal, és meghempergettem kristálycukorban. Ahogy az karamellizálódik, attól lesz olyan finom roppanós a héja. Amikor elkészültek, akkor darált dióba forgattam.
12 db kisméretű kalács lett a végeredmény. Nekem a legkisebb formám van, ami tök kényelmesen befér abba a régi fajta mini grillbe.
Kategóriák: Életképek, Bemerészkedem a konyhába Címkék: kürtőskalács
írta: kiscsetresz